„Szüntelenül elmélkedj azon, hogy minden változás folytán jön létre. Szoktasd magad ahhoz a gondolathoz, hogy a mindenség természete semmit nem szeret annyira, mint változtatni azon, ami van, és hasonló új dolgokat alkotni.” (Marcus Aurelius)
Rövid írások, cikkek a témában:
Vonatkozó publikációk a témában:
- Zana Á., Konkoly T. B., Limpár I., Henczi E., Golovics P., Pilling J., Hegedűs K. (2014): Összefüggésbe hozható-e a halálfélelem a foglalkozással?
- Limpár I. (2010): Gondolatok lét és nem-lét problematikájáról, Kharón Thanatológiai Szemle, Budapest, 2010/4, 43-51.
- Limpár I. (2009): Társadalmunk halálhoz való viszonya, Kharón Thanatológiai Szemle, Budapest, 2009/1, 1-8.
Létviszonyulások:
Kétféle lét-viszonyulási módot különböztethetünk meg: (1) egy létezést feledő és egy (2) létezést tudatosító állapotot. A létezést feledő állapotban az ember a tárgyak világában él, és belemerül a napi rutinba, s elsősorban a dolgok milyenségével foglalkozik; utóbbinál viszont éppen ellenkezőleg a dolgokon csodálkozik el, azon hogy egyáltalán léteznek. A létezést tudatosító állapotban egy merőben autentikusabb, örömtelibb, boldogabb élet rajzolódik ki saját horizontunkon.
Feldmár ezt szebben fogalmazza meg: „Két nagy tudatállapot van. Az egyikben nagyon egyedül érzi magát az ember, szégyelli magát, haszontalannak tartja magát, rossznak, valamilyen formában fogyatékosnak. Ebben a tudatállapotban hideg és sötét van, ebben az állapotban bujkál az ember. (…) Ettől teljesen függetlenül van egy másik tudatállapot. Ebben úgy érezzük, meleg van, világos, nincs egyedül az ember. (…) Tisztán láttam, hogy egyikben is lehetek meg a másikban is lehetek.” Ehhez még hozzáteszi, hogy az előbbi állapotban hajlamosak vagyunk nem valódinak gondolni az utóbbit, ha viszont ez az állítás igaz, akkor az erre az állapotra való törekvésünk óhatatlanul nehezebb utat kíván meg tőlünk, hiszen hogyan is törekedhetnénk célunk felé, ha nem tartjuk azt valódinak?
limparimre.co