Sokszor kérdezem az egyéni beszélgetéseken, hogy a nap végén ki miként zárja le a saját napját? Végigpörgeted újra az eseményeket? Vagy épp ellenkezőleg, elég volt azt egyszer átélni, nehogy újra rá kelljen gondolni? Mások szeretnek mozizni, a nap kulcseseményeiben, egy-egy meghatározott örömteli pillanatban újra elmerülni, hogy aztán így jöjjön az álom, és kezdődjön egy új nap, új reményekkel és új kihívásokkal. Megint mások szeretik értékelni a napjukat. Jöjjön most tőlük 10 olyan kérdés, amivel az utóbbi időben találkoztam.
A mai napon:
- Hittem-e abban, hogy történhet velem valami csoda?
- Odaadtam-e a békém, a nyugalmam? Ha igen, mennyire könnyen?
- Magyarázkodtam-e? Ha igen, mennyit?
- Panaszkodtam-e?
- Kellőképp kifejeztem-e az érzéseimet?
- Szerettem-e egyáltalán magam?
- Szerettem-e a környezetem?
- Hálás voltam-e valamiért valakinek?
- Mosolyogtam-e?
- én én voltam-e?
Neked vannak hasonló nap végi zárókérdéseid? Melyek ezek? Miért ezek? Bővítenéd még őket?