Amikor azt mondod egy napodra, hogy „Holnap dolgozom.”, akkor ez alatt mit értesz egy kicsit mélyebb értelemben? Milyennek éled meg a munkával teli mindennapjaid?
Thomas Edison azt mondta egyszer: „Soha egyetlen napot sem dolgoztam életemben, minden csak mulatság volt.” Nos, hol vagyunk mi ehhez képest? Már-már szürreális is olvasni, vagy éppenséggel látjuk a kívánt állapotot, de annyi akadály és gát választ el minket egymástól? Netán már Te is hasonlóan éled meg a jó értelemben vett szürke melós, de örömteli napokat?
Mikor mondod egy nap végén: „Nem akarok már ennyit robotolni! Folyton csak a gályázás és (már bocsánat) gürizés!” És a környezetedben élők? Ők miben és mivel törik magukat nap, mint nap? Ki az, aki már inkább serénykedik, tüsténkedik, szorgoskodik, vagyis azt, ahogy ő dolgozik, nem neveznéd igazi kínnal, szenvedéssel teli hajtásnak.
Van olyan tevékenység, téma, eszme, érték, amin akkor is munkálkodnál, ha nem fizetnének érte, hiszen annyira a Tiéd, annyira a szívednek kedves? Mit gondolsz erről?
Próbálj ki egy összehasonlítást: egész más azt mondani egy feladatodra, vállalásodra, hogy dolgozom, vagy teszem a dolgom. Apró átkeretező trükk csupán, mégis máshogy kezdjük el észlelni a saját működésünk, ha néhány héten át tudatosan figyelünk erre.