Naponta újra és újra feltesszük ezt a kérdést, így legalább ennyiszer vissza is köszön baráttól, rokontól, ismeretlen ismerőstől: „Hogy vagy?” Melyik típushoz tartozol? Aki erre csak bemondja a megszokott: „Köszönöm, jól vagyok.” sablont, s közben magadban némán ordítasz, mert „Ha tudnád, valójában milyen pocsékul vagyok!” Netán az a karakter vagy, aki rá is kezd, és egy ilyen nyitómondatra, vérszemet kapva
Milyen kacatokat gyűjtögetsz, provokatívebben: mennyi a szemét, a hulladék körülötted, vagy ami még ennél is fontosabb: önmagadban!? Megannyi felhalmozódott tüske, sérelem, bánat és szomorúság, melyek csak gyűlnek és gyűlnek, aztán pedig csodálkozol, hogy már nem bírsz lépni tőlük, s az árnyékuk csak folyton folyvást nő és gyarapszik, neked pedig egyre kevesebb helyed lesz, míg végül elveszíted saját magad is. Miért
Az elmúlt egy évszázad, főleg a nem túl távoli múlt hozzászoktatott bennünket, hogy mindig van választásunk (de ennek a látszata már egész biztosan adott), mindenkor alternatívák sokaságával kell ugyanis farkasszemet néznünk, mikor meghozunk egy-egy döntést és aztán próbálunk elköteleződni valami mellett. Félreértés ne essék, a választás lehetősége egy kiváló és kívánatos dolog,… de vajon meddig az? Szeretjük a változatosságot. Senki
Mit teszel, ha a gyufa már az ujjad égetné? Eloltod, igaz? Minden gond nélkül, egyszerű, határozott mozdulattal elfojtod ártásának lehetőségét. Ennél egyszerűbb tűzoltás tán nincs is. Ki elfújja, ki gyorsan mozgatva, ki vízbe dobva szünteti meg a nem kívánt hatást. Képzeld, mi történt volna, ha a gyufa közelébe valamilyen papír, száraz falevél vagy hasonló kerül. Az is lángra kap, s
„Van előre váltott jegye?” – kérdezi minap a sofőr egy menetrendszerinti belföldi járaton. Ebben az esetben ugyanis elsőbbsége van. Számolunk-e ezzel a lehetőséggel, ha utazunk? A kép nagyon változékony, ki igen, ki nem. De hát végső soron mindannyian mindenkor, folyton folyvást utazunk. A kérdés már csak az, megtervezed-e az utad, vagy majd ad hoc módon a gondviselésre bízod magad a
Mi is ez a mutató, ez az együttható? Rövid definíció: azon hátrányokat sűríti, tömöríti, jelenti, ill. foglalja össze, melyek egész életünk során érnek minket. Nincs személyes választásunk ezen szomorú helyzetek létét vagy nemlétét illetően, abban viszont felelősek vagyunk, mit kezdünk ezen hátránnyal. A kedvezőtlen életeseményekkel szembeni hozzáállásunk önmagunkon múlik ugyanis, kizárólagosan. Ha például egy olyan tréningen lennék, ahol a vizsgált
A blog előzményei, hasonló stílusú írásokkal, gondolatokkal, merengésekkel itt olvashatók: http://www.3q-trening.hu/
