Az alábbi grafika fontos tanulságul szolgál mindannyiunknak: Mit is kezdek majd azokkal a praktikákkal, ami elhangzik egy-egy előadáson, vagy azzal a felismeréssel, amit egy tréningen átélek, esetleg egy remek önsegítő könyv segítségével megtapasztalok? Elvégre ez a kulcs. Merthogy egy dolog, ha valami elhangzik, a másik dolog, hogy miként értelmezzük és azt hogyan építjük be a mindennapjainkba? „Jó, hát levettük a
Ha üzenhetnénk a 18 éves önmagunknak, mi lenne az az egyetlen summázó gondolat, amit mindenképp tanácsolnánk neki? Miként és hogyan cselekedjen máshogy, mint amit annak idején mi megtettünk, vagy épp nem tettünk? (…) Nekünk ez már a múlt, sokaknak azonban még a jövő. Kedden útjára indult az ELTE Karrierközpont szervezésében a “Hogyan tovább?” c. előadás-sorozatunk. Az első alkalmat kifejezetten
Sokszor kérdezem az egyéni beszélgetéseken, hogy a nap végén ki miként zárja le a saját napját? Végigpörgeted újra az eseményeket? Vagy épp ellenkezőleg, elég volt azt egyszer átélni, nehogy újra rá kelljen gondolni? Mások szeretnek mozizni, a nap kulcseseményeiben, egy-egy meghatározott örömteli pillanatban újra elmerülni, hogy aztán így jöjjön az álom, és kezdődjön egy új nap, új reményekkel és új
Április végén az MTV Család-barát műsorában beszélgettünk az elhízás lelki okairól. Részletek az interjúból: Novodomszky Éva: – Egyáltalán mit nevezünk stressz-evésnek? Limpár Imre: – Érdemes, mint következményt nézni az evést és az étkezést, vagyis egyáltalán az elhízást magát, tehát ez egy reakció valamire, egy életviteli helyzetre, egy sajátosságra, vagy épp életstílusra. Egy nulladik szempont kiemelendő: hogyan közelítünk a témához? Problémaként,
A minap vitába keveredtem, hogy vajon egy 10 napos léböjtöt érdemes-e egyáltalán kipróbálni, megélni, átélni, megtapasztalni? Ahogy mindig egy ilyen helyzetben, a rációk és az emóciók is összecsaptak. Sokkal inkább érzelmi alapon jön létre a döntés, ezért az alábbi érvek ugyan nem sokat jelentettek beszélgetőtársamnak, mégis érdemesnek gondolom az összefoglalását. Tehát mi is történhet a böjti folyamat során, ill. azt
Melyek vajon azon emlékeid, amik ha eszedbe jutnak, azonnal mosolyt csalnak arcodra? Emlékezzünk hát! Kihez köthető? Hol voltál? Mit csináltál? Mikor volt? Mi történt? Mit éreztél, mit gondoltál, mit sejtettél akkor, mikor bizony madarat lehetett veled fogatni? Amikor egyszerűen csak belemosolyogtál a világba, bárki bármit is csinált körülötted!? Döbbenetesen egyszerű technika, mégsem élünk vele elég sokszor és elég sokan. Ha
Minden változásnak ára van, még pontosabban következménye, így ha ténylegesen rá kívánunk lépni a fejlődés és a kibontakozás útjára, el kell döntenünk, valóban képesek vagyunk, leszünk-e meghozni a szükséges áldozatot. Hány embert kell vajon elveszítenünk, vagy távolabb kerülnünk tőlük, hogy egyről a kettőre és ötről a hatra legyünk képesek lépni? Brian Tracynél olvasható egy nagyon konfrontatív, de velejében igaz mondat:
Egy klasszikus jelenet után szabadon: mi van akkor, ha én pisztáciára vágyom, vagy esetleg tiszta csokoládéra, de azzal kell szembesülnöm, hogy ez a választék: vanília, karamell, tutti frutti, rumos dió és kávé. Te mit tennél? Ha nincs, hát nincs, elengeded a pisztácia utáni mérhetetlen vágyad, és rábólintasz az egyik-másik létezőre? Esetleg az a típus vagy, aki ebbe nem törődik bele,
A minap egy tréning végén a következő kérdést szegezték nekem: „Imre, kiktől kell óvakodnunk, ha változtatni szeretnénk életünkön?” Kiváló kérdés, gondoltam magamban, hiszen a kérdező már eleve feltételezi, hogy nem viszonyulhatunk mindenkihez ugyanúgy, ha tényleg el akarunk indulni a változás útján. Két szó villant be, pontosabban két karaktertípus, akik megnyilvánulásait ugyan semmilyen büntetőtörvénykönyv nem bünteti, azonban tetteikkel, mondataikkal, sőt pusztán
Mit tekintesz normálisnak életedben? Vegyünk szemügyre néhány közkeletű szokást, amit bizonyos hét, hónap elteltével időszerűnek érzünk. (A) Természetes dolog, ha kocsinkat lemossuk és a kellő kilométer levezetése után olajat cserélünk. (B) Normális, ha negyedévente meglátogatjuk aktuális kedvenc fodrászunk egy kis igazításra, festésre. (C) Megszokott, hogy lyukas zoknit nem veszünk föl. Régen még esetleg stoppoltunk, de ma már csak az új
