Amikor elmondod magadnak nap nap után, hogy mid nincs még/már meg, előtte nézz szét az életedben, és mosolyogj, mert bizony még mindig sok mindened van, ami már annyira az életed részévé lett, hogy számodra ez a normális, pedig… “Ha ma inkább egészséges vagy, mint beteg (…), akkor szerencsésebb vagy, mint egymillió ember, aki a hétvégét nem fogja túlélni. Ha sosem

Sokszor, megannyiszor, számtalanszor kérünk mindenfélét az élettől, Istentől, vagy épp rokontól, baráttól, főnöktől, idegentől, ismerőstől, és jobb esetben még önmagunktól is. Eddig eljutunk, de elgondolkozunk-e azon, hogy valóban hajlandóak vagyunk-e megfizetni kérésünk beteljesülésének az árát? Vegyünk néhány példát. Bölcsességét szeretnél, hogy láss a sorok közé, hogy pontosan tisztában légy a dolgok miértjeivel is, nem csupán a hogyanjaival. Aztán telnek a

Mit szoktál kezdeni a beakadt lemezzel? És ehelyütt most nem a régi gramofonra gondolok, ha még egyáltalán emlékszel azokra az időkre. Azok az esetek, amikor szimbolikusan mindig ugyanaz és ugyanaz megy körbe és körbe és körbe, s mi sokkal inkább elszenvedője, mintsem alakítója vagyunk az eseményeknek. A minap épp szólt a rádió kedvenc kisboltomban. Csak beszalad az ember, hogy megvegye