Buszjegy az életre

„Van előre váltott jegye?” – kérdezi minap a sofőr egy menetrendszerinti belföldi járaton. Ebben az esetben ugyanis elsőbbsége van. Számolunk-e ezzel a lehetőséggel, ha utazunk? A kép nagyon változékony, ki igen, ki nem. De hát végső soron mindannyian mindenkor, folyton folyvást utazunk. A kérdés már csak az, megtervezed-e az utad, vagy majd ad hoc módon a gondviselésre bízod magad a régi elv szerint, hiszen „Olyan még nem volt, hogy sehogy sem volt.”
Aztán ugyanez a sofőr a keszthelyi autóbusz-állomáson így szól a várakozó tömeghez: „Nyolc helyem van, nyolc embert tudok elvinni, döntsék el, ki legyen az.” Mit tennél ilyenkor a várakozó tömegben állva enyhén szomjasan, frusztráltan, morogva magadban? Tény: előre váltott jegye nincs senkinek sem. Ki jut fel a buszra, ez az elsődleges kérdés, de az igazán lényeges: eljutsz-e a célállomásodig? Hiszen akadályok mindig voltak, vannak és lesznek is, ez örök. Az akadályokkal szembeni viszonyulásunk azonban csak rajtunk múlik. Benne leszel-e a nyolcban, mert asszertív vagy, esetleg átadod-e a helyed másnak, mert látsz egyéb megoldást is? Mindig van alternatíva, a kérdés, meglátjuk-e magunk körül!? Ha pediglen nem férsz fel a buszra, mit teszel? Azonnal más megoldást keresve az első vonatra szállsz a szomszédos pályaudvaron, esetleg megvárod a holnapi járatot, vagy örülsz, mert még kiélvezheted azt a csodálatos helyet, ahol épp nyaraltál? Netán nem-e a tegnapi búcsúestén gondolt mondatod válik épp valóra: „Bárcsak tovább maradhatnék! Itt minden olyan jó!”, csak akkor még nem sejtetted, hogy ilyen kifacsart módon teljesül kívánságod, hiszen az utolsó járatról maradtál le az imént, vagyis tényleg maradhatsz még egy napot.
Egy kérdésem akad végezetül: az életre váltottál-e buszjegyet? Hogy érzed, van helyjegyed, és eljutsz a célodig? És ha nincs jegyed, eljutsz a célodig? Van célod egyáltalán, ahova eljuthatsz? Elvégre nem megfogalmazott cél felé nem is lehet jegyet váltani, de a nagyobbik baj, hogy afelé még más módon haladni sem.