• Esszencia

    „Nem elég ám az, hogy az embernek szeme van (...), meg kell tanulnia látni.” (J. P. Sartre)
  • Témák

  • „Hogy vagy?”

    Naponta újra és újra feltesszük ezt a kérdést, így legalább ennyiszer vissza is köszön baráttól, rokontól, ismeretlen ismerőstől: „Hogy vagy?” Melyik típushoz tartozol? Aki erre csak bemondja a megszokott: „Köszönöm, jól vagyok.” sablont, s közben magadban némán ordítasz, mert „Ha tudnád, valójában milyen pocsékul vagyok!” Netán az a karakter vagy, aki rá is kezd, és egy ilyen nyitómondatra, vérszemet kapva

    Olvass tovább »

    Létünk és hétköznapjaink miértjei

    Mennyire, de mennyire vágyjuk létezésünk okát, felfedezni, megtalálni, megsejteni születésünk célját és értelmét!? Állandóan, folyton folyvást tör előtérbe a gondolat, tulajdonképp mi végre is kelünk föl nap mint nap, miért visszük el a gyerkőcöt az oviba, miért nem házasodtunk még össze, miért házasodtunk egyáltalán össze? Vagy miért dolgozunk ott, ahol épp dolgozunk, miért találkozunk újra és újra a jól ismert

    Olvass tovább »

    Te hallod a saját zenéd?

    Egy rövid gondolatkísérlet: tegyük fel, hogy holnap úgy ébrednél: átmenetileg elvesztetted a hallásod. Az ijedtséget és az orvoshoz szaladgálást most vegyük ki az egyenletből; vagyis tételezzük fel azt is, hogy sejted, ez csak átmeneti állapot, és holnap utánra kutya bajod se lesz. Mit élnél meg a napod során? Ha esetleg vállalod, hogy kimész az utcára, sőt, akár még dolgozni is

    Olvass tovább »

    Kihez hasonlítod magad és az életed?

    Amikor elmondod magadnak nap nap után, hogy mid nincs még/már meg, előtte nézz szét az életedben, és mosolyogj, mert bizony még mindig sok mindened van, ami már annyira az életed részévé lett, hogy számodra ez a normális, pedig… “Ha ma inkább egészséges vagy, mint beteg (…), akkor szerencsésebb vagy, mint egymillió ember, aki a hétvégét nem fogja túlélni. Ha sosem

    Olvass tovább »

    Állásinterjú – 2 apró nonverbális tcsemege

    A minap egyik tanácskérőm az alábbi kérdést szegezte nekem: „Imre, kérlek, mondd meg, mi a leglényegesebb nonverbális jegy, amit tehetek egy interjún a sikerért?” Na jó, nem pont így kérdezte, de érdeklődésének ez volt a lényege. A szó szerinti kérdése valójában ez volt: „De, Imre, most akkor mi a tuti!?” Ebben a témában tipikusan nincsenek mindig, mindenkire érvényes, univerzális szabályok,

    Olvass tovább »

    Nemsokára a nevünket is elfelejtik

    A gondolatsor egy kis budai utca nevével indult. Gondosan följegyeztem, hová kell mennem, hány órára. Minden úgy zajlott, ahogy ilyenkor lenni szokott, lépés lépés után haladt, s te egyre közelebb és közelebb vagy a megbeszélt találkozóhoz,… de aztán a hóesésben elmerengsz és elkezded morzsolni magadban az utcának a nevét. (…) Vajon ki volt ő? Mit csinált? Miről híres? Egyáltalán nő

    Olvass tovább »

    Majd akkor, ha…

    Voltál már úgy, hogy csak szeretnél túl lenni az adott nehéz időszakon, és tudtad, ha eljön a vágyott pillanat, akkor egy kicsit nyugodtabb lesz már a folyók esése, vagyis tulajdonképp akkor kezdődik majd el az igazi élet, addig pedig csak el kell lenned valahogy? Csak vigyázz az efféle beszéddel, mert ez a felfogás, legyen bár néha üdvös, veszélyes is egyben,

    Olvass tovább »

    Hajlandó vagy-e megfizetni az árát?

    Sokszor, megannyiszor, számtalanszor kérünk mindenfélét az élettől, Istentől, vagy épp rokontól, baráttól, főnöktől, idegentől, ismerőstől, és jobb esetben még önmagunktól is. Eddig eljutunk, de elgondolkozunk-e azon, hogy valóban hajlandóak vagyunk-e megfizetni kérésünk beteljesülésének az árát? Vegyünk néhány példát. Bölcsességét szeretnél, hogy láss a sorok közé, hogy pontosan tisztában légy a dolgok miértjeivel is, nem csupán a hogyanjaival. Aztán telnek a

    Olvass tovább »

    A séta ereje

    Voltál már úgy, hogy céllal eltelve mégis céltalanul tudtál létezni egyetlen pillanatig? Paradox, nyilván, mégis lehetséges. A lépéseid csak jönnek egymás után, kőről kőre, kavicsról kavicsra, betűről betűre, s a lényeg nem a valahova jutás, hanem a pulzáló jelenlét és a letisztult belső béke, mikor felsejlik élted igazi veleje. A világ zaja körülvesz, autók suhannak el tova, néha még egy-egy

    Olvass tovább »

    Életünk horgonypontjai

    Ha visszatekintesz életed futására, legyen ez 20, 30, 40, 50 vagy akárhány esztendő is, milyen horgonypontjaid akadnak? És mi a köztes vatta, ami kitölti a horgonypontok közötti téridőt? Milyen érzelmek társulnak ezekhez a pontokhoz? Problémáról problémáig tartott egy-egy időszak, vagy örömtől örömig és közben esetleg akad persze néhány probléma is. Elvégre, ha belegondolsz, amíg élünk, minden egyes nap lesznek kisebb

    Olvass tovább »