Az alábbi grafika fontos tanulságul szolgál mindannyiunknak: Mit is kezdek majd azokkal a praktikákkal, ami elhangzik egy-egy előadáson, vagy azzal a felismeréssel, amit egy tréningen átélek, esetleg egy remek önsegítő könyv segítségével megtapasztalok? Elvégre ez a kulcs. Merthogy egy dolog, ha valami elhangzik, a másik dolog, hogy miként értelmezzük és azt hogyan építjük be a mindennapjainkba? „Jó, hát levettük a
Mikor tekintesz magadra úgy, mint betegre? Vagy ha tetszik, mi az az állapot, melyik az a pillanat, amikor már betegként szemléled önmagad? Bármiben is szenvedünk, bármi is a bajunk, bármi is gyötör akár kívül, akár belül, akár testileg, akár lelkileg, mikor alakul ki benned a betegségtudat? Mai vizsgálódásunk ezt a té mát járja kicsit körbe, hiszen érdemes meglátnunk azt a rést,
Ha üzenhetnénk a 18 éves önmagunknak, mi lenne az az egyetlen summázó gondolat, amit mindenképp tanácsolnánk neki? Miként és hogyan cselekedjen máshogy, mint amit annak idején mi megtettünk, vagy épp nem tettünk? (…) Nekünk ez már a múlt, sokaknak azonban még a jövő. Kedden útjára indult az ELTE Karrierközpont szervezésében a “Hogyan tovább?” c. előadás-sorozatunk. Az első alkalmat kifejezetten
Sokszor kérdezem az egyéni beszélgetéseken, hogy a nap végén ki miként zárja le a saját napját? Végigpörgeted újra az eseményeket? Vagy épp ellenkezőleg, elég volt azt egyszer átélni, nehogy újra rá kelljen gondolni? Mások szeretnek mozizni, a nap kulcseseményeiben, egy-egy meghatározott örömteli pillanatban újra elmerülni, hogy aztán így jöjjön az álom, és kezdődjön egy új nap, új reményekkel és új
Amikor azt mondod egy napodra, hogy „Holnap dolgozom.”, akkor ez alatt mit értesz egy kicsit mélyebb értelemben? Milyennek éled meg a munkával teli mindennapjaid? Thomas Edison azt mondta egyszer: „Soha egyetlen napot sem dolgoztam életemben, minden csak mulatság volt.” Nos, hol vagyunk mi ehhez képest? Már-már szürreális is olvasni, vagy éppenséggel látjuk a kívánt állapotot, de annyi akadály és gát
Ki ne ismerné az orvosok hippokratészi esküjét? Az eskü, mely szimbolikusan és tényszerűen is átjárja az egészségügyi attitűd mindennapjait. Emlékeztetőül a szöveg: „Én, (…) esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Orvosi tudásomat a betegségek megelőzésére, a betegek testi-lelki javára, betegségük gyógyítására fordítom. A hozzám fordulók bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével visszaélni nem fogok, titkaikat fel nem fedem. Egyenlő figyelemmel és
“A törvény kapuja előtt áll egy őr. Ehhez az őrhöz odamegy egy vidékről jött ember, és engedélyt kér, hogy beléphessen a kapun. Az őr azonban azt mondja neki, hogy most nem engedélyezheti a belépést. Az ember töpreng, majd megkérdezi, hogy tehát akkor később léphet majd be? – Meglehet – mondja az őr -, most azonban nem. – Minthogy azonban a
“Két kis magzat beszélget egy anyaméhben: – Te hiszel a születés utáni életben? – Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami azután következik. – Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki? – Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán
Április végén az MTV Család-barát műsorában beszélgettünk az elhízás lelki okairól. Részletek az interjúból: Novodomszky Éva: – Egyáltalán mit nevezünk stressz-evésnek? Limpár Imre: – Érdemes, mint következményt nézni az evést és az étkezést, vagyis egyáltalán az elhízást magát, tehát ez egy reakció valamire, egy életviteli helyzetre, egy sajátosságra, vagy épp életstílusra. Egy nulladik szempont kiemelendő: hogyan közelítünk a témához? Problémaként,
A minap vitába keveredtem, hogy vajon egy 10 napos léböjtöt érdemes-e egyáltalán kipróbálni, megélni, átélni, megtapasztalni? Ahogy mindig egy ilyen helyzetben, a rációk és az emóciók is összecsaptak. Sokkal inkább érzelmi alapon jön létre a döntés, ezért az alábbi érvek ugyan nem sokat jelentettek beszélgetőtársamnak, mégis érdemesnek gondolom az összefoglalását. Tehát mi is történhet a böjti folyamat során, ill. azt
