Minden változásnak ára van, még pontosabban következménye, így ha ténylegesen rá kívánunk lépni a fejlődés és a kibontakozás útjára, el kell döntenünk, valóban képesek vagyunk, leszünk-e meghozni a szükséges áldozatot. Hány embert kell vajon elveszítenünk, vagy távolabb kerülnünk tőlük, hogy egyről a kettőre és ötről a hatra legyünk képesek lépni?
Brian Tracynél olvasható egy nagyon konfrontatív, de velejében igaz mondat: „Nem repülhetsz a sasokkal, ha pulykákkal kapirgálsz.”
Képes vagy vajon elfogadni és belátni, hogy abban a közegben, amiben eddig mozogtál, nem válthatod valóra azt az életstílust, amire valójában vágysz? Sokszor megdöbbenek, mennyire megrettenünk a változás küszöbén. Azt hisszük, felvehetünk egy-egy új tulajdonságot anélkül, hogy megváltoznának viszonyaink, kapcsolataink, együttműködéseink és konfliktusaink. Ez sajnos egymást kizáró folyamat. Ha például eddig nem voltam határozott, de (a rengeteg belső munka révén) mégis elindultam ennek az irányába, akkor erre a körülöttem lévő, engem jól ismerő, számomra fontos személyek reagálni fognak.
Azonban (…) a változást általában nem bírjuk, (…) mert inkább minden maradjon úgy, ahogy eddig megszoktuk, (…) vagyis, ha nem a szokásos séma szerint kezdünk működni, zűrös beszélgetések, helyzetek, sőt konfliktusok várhatnak ránk, ez az igazi erőpróba. A változási folyamatban ez persze normális, és ezután jön el az igazi vízválasztó, hogy kimondjam: már nem vagyok az, aki voltam, és felelősségem tudatában vállalom a másként cselekvést, az újszerű gondolatok felvállalását, és az eddig ismeretlen érzések megélését. Ez viszont a többiekben, saját belső nehézségeik miatt, ellenérzést válthat ki, és ők szívük szerint bizony visszaterelnének minket a régi útra, oda, ahonnan mi elvágyódtunk, vagyis kórusban mondják majd: “Ne változz meg, maradj az, akinek mi ismerünk, mert így biztonságosabb számunkra a körülöttünk lévő világ!” Így aztán, sajnos, ez a jelenség olyan bűntudatkeltő lelki mozgásokat képes kelteni, hogy sokan meghátrálnak, és visszatérnek a régi énjük börtönéhez. Ekképp lesz ez most is?