A gondok és a gyufa

Mit teszel, ha a gyufa már az ujjad égetné? Eloltod, igaz? Minden gond nélkül, egyszerű, határozott mozdulattal elfojtod ártásának lehetőségét. Ennél egyszerűbb tűzoltás tán nincs is. Ki elfújja, ki gyorsan mozgatva, ki vízbe dobva szünteti meg a nem kívánt hatást. Képzeld, mi történt volna, ha a gyufa közelébe valamilyen papír, száraz falevél vagy hasonló kerül. Az is lángra kap, s egy kritikus ponton már csak komolyabb, esetleg külső beavatkozás segítségével tudod orvosolni a problémát, hiszen már komoly tűzvészről beszélünk. Az egész ugyanakkor, te tudnád, egy egyszerű kis gyufával kezdődött, ami teret kapott a kibontakozásra. A kérdés: miért adunk neki teret? Vedd észre, már bőven nem a gyufáról beszélünk. Ugyanis mi a helyzet a lelki bajokkal? Nekik miét adunk teret? Ugyanez a kaptafa. Jusson eszünkbe a sztoikusok ősrégi bölcsessége: nem a dolgok gyötörnek meg, hanem a dolgokról alkotott képzeteink. Valami rossz történik, s te elkezded vizsgálgatni, felnagyítani, arra koncentrálni, fókuszálni, s merengeni a baj nagyságán, s eltelik egy kis idő (s mivel a gyufa gyújtóst kapott), csak kapkodod a fejed, ahelyett, hogy az elején eloltottad volna és valami másra, valami szebbre, valami jobbra, nemesebbre figyelnél.