2010-ben Magyarországon (forrás: ANTSZ) a születéskor várható átlagos élettartam a nők esetén 78,1 én, a férfiaknál ugyanez 70,5 esztendő. Mire fordítjuk mindezt? Sok vagy kevés? Hányszor halljuk ezt a mondatot: „Nincs időm. Jaj, ne is kérdezd, rohanok. Sietek. Nincs időm, nincs időm, nincs időm.” Aztán valóban végigrohantunk az életen és a végső summázatnál még jobban megerősödik ez a belső üresség: Soha semmire sem jutott igazán időm. Mindig valahol máshol vagyunk. Este már azon aggódunk, mi lesz holnap a munkahelyen, ahelyett, hogy a gyerekekkel leülnénk egy jó társas mellé,… aztán másnap az íróasztalunk fölött görnyedve az esti sörre és kikapcsolódásra vágyunk, de épp abban, amit csinálunk alig-alig vagyunk 100%-osan benne. A fölösleges üresjáratokról pedig még szót sem ejtettünk. Ezeket az ún. timemanagement csak időrablónak vagy időtolvajoknak nevezi. Hogy látod, egy átlagos napodon mennyi idő megy el teljesen haszontalan dolgokra? Ha fele annyi időt tudnál szánni a facebook, vagy az iwiw rendszereden való szemezgetésre, ha napjában kétszer, háromszor ritkábban néznéd meg, éppen hány beérkezett leveled van virtuális ládádban, ha nem te lennél a csörgő telefonért, hanem a telefon lenne érted, vagyis nyugodtan megteheted, hogy néha bizony nem állsz rendelkezésre,… mi lenne ekkor? Ezek a másodpercek, percek, órák vagy fél napok nem esnének jobban gyermekednek, párodnak, vagy testvérnek, szülőnek, nagyszülőnek, barátnak esetleg netán önmagadnak? Meglepődnél mennyi időt pazarolunk el mindannyian nap mint nap, aztán éjfélkor a számláló újraindul, és mi újra rosszul sáfárkodunk, de vajon meddig?