Óvakodj a vámpírtól és a gyilkostól

Posted onfebruár 11, kedd, 2014 by limparimre

A minap egy tréning végén a következő kérdést szegezték nekem: „Imre, kiktől kell óvakodnunk, ha változtatni szeretnénk életünkön?”

Kiváló kérdés, gondoltam magamban, hiszen a kérdező már eleve feltételezi, hogy nem viszonyulhatunk mindenkihez ugyanúgy, ha tényleg el akarunk indulni a változás útján. Két szó villant be, pontosabban két karaktertípus, akik megnyilvánulásait ugyan semmilyen büntetőtörvénykönyv nem bünteti, azonban tetteikkel, mondataikkal, sőt pusztán jelenlétükkel óriási lelki károkat okoznak, elgáncsolva sok-sok lehetséges ötletet, jövőt, lelkesedést, szemcsillogást, önmegvalósítást és a siker szárba szökkenését.

Az ő nevük: energiavámpírok és örömgyilkosok. Nem tudom eldönteni melyik a rosszabb,… talán az utóbbi, hiszen, míg az energiavámpír pusztán a motivációs potenciálunkat viszi el pillanatok alatt, addig egy igazi örömgyilkos egyetlen célzott mondatával képes lelkünkig hatolva mindent, hangsúlyozom: mindent elsöpörni. /Természetesen csak, ha hagyjuk./

Ez alkalommal, amikor e sorokat olvassuk, legyünk őszinték és legalább szobánk magányában egyedül merjük kimondani: melyik barátom, melyik rokonom, melyik közeli cimborám, melyik kollégám tartozik egyik vagy másik kategóriába. Fájdalmas lesz? Igen, sajnos cudarul kemény szembesülni azzal, hogy szeretett unokatesóm, vagy a számomra egyébként roppant fontos barátom, nos, valójában született örömgyilkos. Ennek a kimondása a legfontosabb. A második lépés, hogy ne problémaként címkézzük mindezt, hanem egy sajátos helyzetként, hiszen a problémát megoldanunk kell, míg a helyzetet csupán kezelni. Kezelni pedig sokféleképp lehet, (erről majd egy későbbi bejegyzésben), ami viszont bizonyos: energiavámpírokkal és örömgyilkosokkal körülvéve nem lehetünk azzá, akivé lenni szeretnénk.

Hozzászólás