Majd akkor, ha…

Posted onjanuár 21, hétfő, 2013 by limparimre

Voltál már úgy, hogy csak szeretnél túl lenni az adott nehéz időszakon, és tudtad, ha eljön a vágyott pillanat, akkor egy kicsit nyugodtabb lesz már a folyók esése, vagyis tulajdonképp akkor kezdődik majd el az igazi élet, addig pedig csak el kell lenned valahogy?

Csak vigyázz az efféle beszéddel, mert ez a felfogás, legyen bár néha üdvös, veszélyes is egyben, hiszen a végén kisiklik majd a kezedből a saját életed, és egyáltalán nem leszel azzá, akinek szeretted volna látni önmagad. Miért is? Vegyük sorra az élet pár pillanatát.

(1) Csak ezt a nyelvtandolgozatot éljem túl, no meg a holnapi matekórát, és akkor minden jó lesz. (2) Ha ezt a felelést megúszom, akkor utána ígérem, hogy… (3) Vajon bejutok abba gimnáziumba, ahova szeretnék? (4) Ez most egy nehéz tanév lesz, de aztán már sima ügy, akkor majd utána minden jó lesz. (5) Istenem, csak legyek felnőtt, és akkor végre én irányíthatom az életem. (6) A felvételi időszak, ez most kegyetlen erőfeszítést igényel, tudom, de majd a főiskolán, ott,… akkor már sok öröm lesz. (7) Hű, az első szemesztert, és főleg a vizsgákat éljem túl, utána majd elkezdek végre azzal foglalkozni, amivel kellene, ami igazán érdekel. (8) A szakdolgozatomat kell csak megírni, utána végzek, és végre beléphetek a nagybetűs életbe. (9) Csak találjam meg az első munkámat, rendezzek magamnak valami kis lakást, és akkor utána már minden rendben megy majd. (10) De még nem találtam meg az igazit, no majd ha meglelem, akkor már végre örülhetek az életnek,… sőt, akkor majd boldog leszek. (11) Ez most egy válságos időszak, ki kell bírni, aztán… (12) Sokat veszekedünk, tény, de majd megváltozik, elvégre senkire nem raknak akkora terhet, amit ne bírna elviselni, tehát kibírom, és később minden jobbra fordul. (13) Egy nagyobb tenderen dolgozunk most a cégben, ez lemegy félév alatt, aztán majd… (14) Most még összegyűjtjük a saját lakásra valót, aztán… (15) Jaj, tudod, most költözünk az új helyre, be kell még laknunk, de utána… (16) Most jönnek a fogai, ez egy kritikus szakasz, de aztán majd minden rendben lesz. (…) Szerinted el tudnánk menni 100-ig, igen, el. Szóval hogy is van ez?

Elkezded végre élni az életed, vagy majd csak azután a szakasz után, amiben épp most vagy? Mi kell neked ahhoz, hogy azt érezd, nem pusztán van egy tested és teszi a napi rutinját, hanem él is a szíved, lelked, mindened?

Hozzászólás