Kedd reggeli gondolatkísérlet: az életről és a hippokratészi esküről

Posted onaugusztus 26, kedd, 2014 by limparimre

Ki ne ismerné az orvosok hippokratészi esküjét? Az eskü, mely szimbolikusan és tényszerűen is átjárja az egészségügyi attitűd mindennapjait.

Emlékeztetőül a szöveg:

„Én, (…) esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Orvosi tudásomat a betegségek megelőzésére, a betegek testi-lelki javára, betegségük gyógyítására fordítom. A hozzám fordulók bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével visszaélni nem fogok, titkaikat fel nem fedem. Egyenlő figyelemmel és gondossággal gyógyítok minden embert. Tudásomat és gyakorlati ismereteimet állandó képzéssel magas szinten tartom, de ismereteim és képességeim korlátait is tudomásul veszem. Az orvosi működésemmel kapcsolatos etikai követelményeket tiszteletben tartom. Arra törekszem, hogy az orvostudomány, valamint az Egyetem jó hírnevét öregbítsem és megbecsülését előmozdítsam.”

 

A gondolatkísérlet a következő: képzeljük csak el, mi lenne, ha mindannyian esküt tennénk, és nem csupán a hivatásunkkal kapcsolatban, hanem az egész életstílusunkkal, világlátásunkkal kapcsolatban. Mennyiben más lehetne egy-egy viszonyulásunk, attitűdünk akár a közvetlen szeretetteinkhez, mindennapi életvitelünkhöz is, ha néhány elvet ehhez az eskühöz híven betartanánk, hiszen esküvel szentesítettük azt. Miről is van szó? A hippokratészi szöveget átírva, (ki-ki a saját verziójára formálva): milyen lenne a saját élet-esküd?

www.limparimre.com

Példaként: (A változtatásokat kiemelés jelöli.)

„Én, (…) esküszöm, hogy életemben mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Tudásomat a rossz megelőzésére, közvetlen környezetem javára, szubjektív jóllétük növekedésére/örömükre fordítom. A hozzám fordulók (barátok, ismerősök, rokonok, kollégák, munkatársak) bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével visszaélni nem fogok, titkaikat fel nem fedem. Egyenlő figyelemmel és gondossággal figyelek, óvok mindenkit környezetemben. Tudásomat és gyakorlati ismereteimet állandó képzéssel magas szinten tartom, de ismereteim és képességeim korlátait is tudomásul veszem. Életem működével kapcsolatos etikai, erkölcsi követelményeket tiszteletben tartom. Arra törekszem, hogy hivatásom, családom, valamint Hazám jó hírnevét öregbítsem és megbecsülését előmozdítsam.”

 

Milyen lenne az életünk, ha az utóbbi, vagy ehhez hasonlatos esküt mindannyian megtennénk egy szép órán, életünk egy jelentős pillanatában?

Hozzászólás