„Élet=idő, idő=élet”

Melyik pillanat az, ami 100%-ban a tiéd? Mikor vagy teljesen magaddal? Mikor érzed azt: most önmagam vagyok, tisztán, szennyezés nélkül itt egyedül, önmagam csendjében!? Van ilyen egyáltalán?

Ha körbenézünk, bizony sokakkal megesik, hogy évek óta nem adtak maguknak énidőt. Félreértés ne essék, ha este leülsz a tv elé és magad megnézel egy filmet pattogatott kukoricát szemezgetve és egy pohár valamit kortyolgatva, az még nem énidő, az csupán egy olyan időtöltés, mely jobb esetben ad némi feltöltődést, rosszabb pillanatokban pedig pusztán kidobott élet az ablakon, hiszen az élet időből áll. Tehát ne legyen illúziónk, ha elvesztegetünk egy napot, akkor egynapnyi életet vesztegetünk el. Mennyire más így feltenni a mindennapos cselekvéseinkre, tevékenységeinkre vonatkozó kérdéseink! Ha azt kérdezed, mivel töltsd a következő néhány órát, az egy általános, gyakori mondat; kevesen kérdezik viszont így: mivel töltsem a következő néhány órában az életemet? Még pontosabban: mire fordíthatom, miben teljesíthetem ki a következő néhány órában a létezésem?

Összességében mennyit élünk tehát egyáltalán abból a 25.000-30.000 napból, amiben lüktet a szívünk? Ahogy egy dal szövege mondja: “hány órára hány napra marad ki életedből az élet?” Milyen igaz!

Mikor mondod végre ki, hogy elég volt! Lehet, eddig eltékozoltad az életidőd, de ezután másképp lesz, és arra figyelsz majd, ahol lelked moccan, szíved kész az igazi dobbanásra, hiszen a szemed csillog pillanatról pillanatra, akár egy hétfői nap indul el épp, akár szenteste sütöd a halat a családnak.

Te és az idő, az idő és Te

Néhány időgazdálkodással kapcsolatos kérdés? Csak őszintén, hiszen önmagadnak válaszolsz!

 

1. Ad hoc módon alakulnak a napjaid, vagy 100%-osan tudatosan, jól tervezett és szervezett struktúra szerint?

×_____________________________________________________________________________×

Teljesen ad hoc                                                                                                     100%-ig átgondolt

 

2. Milyen gyakran érzed/tapasztalod azt, hogy mások rabolják az időd? És egyébként kik ezek a személyek?

×_____________________________________________________________________________×

Gyakran                                                                                                                           Soha

 

3. Szoktál feladatokat másnak delegálni? Milyen gyakran bízol meg másokat különböző ügyes-bajos dolgokkal?

×_____________________________________________________________________________×

Soha                                                                                                                                Mindig

 

4. Milyen gyakran írsz, adminisztrálsz olyat, amire a jövőben már egyszer sem fog ránézni, de valószínűleg más sem?

×_____________________________________________________________________________×

Soha                                                                                                                            Elég gyakran

Homokóra

Képzeld el, hogy minden reggel fölkelsz. Ez még nem tűnik bonyolultnak, hiszen feltételezem, minden nap föl is kelsz, legfeljebb nem reggel. Mi lenne azonban, ha, bárhol is vagy épp, ébredés után ránézhetnél egy homokórára, ami életed futását jelképezi. Látnád, mennyi volt, van és lesz számodra kimérve. Hogyan hatna mindez rád? Megnyugodnál, mert még több, mint a fele megvan? Elkezdenél pánikolni, elvégre már majd az utolsó évtizedét kezdted meg aznap a még hátralévőnek?
Az igazság az, hogy ez az óra bizony létezik, és minden nap, míg szívünk csak ver, ott lesz velünk minden egyes reggelen és azon túl is, de valahogy nem akarjuk észrevenni. Nem veszünk róla tudomást. Sőt ennél is tovább mehetünk, ez a homokóra sajnos nem forgatható, egyszer használatos, és nem láthatjuk csakis kizárólag az alsó felét. Ahogy telnek a percek, órák, napok, hetek, mind több és több homokszem kerül alább, mi pediglen öregszünk. Hogy viseljük? Hogy viseled? Ki hogy van ezzel? És vajon meddig tudnak még homokszemek esni nap nap után? Mintha ezt is elfelednénk oly sokszor, sőt a legtöbben egyfolytában ebben a kellemesen feledő és felejtő állapotban leledzünk. Kétség kívül ez felelősség, hiszen nem tudjuk, meddig gördülnek, pereghetnek a szemek lefelé, s ennek súlya alatt kell munkálkodnunk. De még ezen súly és mardosó  teher ellenére is, ha mindennek tudatában vagyunk, képesek leszünk megkülönböztetni a helyeset a helytelentől, a fontosat a feleslegestől, a jelentőségteljest az értelmetlentől,… valahogy tisztább, mélyebb, szebb és őszintébbé válik a magunk és a mások léte.

Te és az idő, az idő és Te, milyen a viszonyotok?

2010-ben Magyarországon (forrás: ANTSZ) a születéskor várható átlagos élettartam a nők esetén 78,1 én, a férfiaknál ugyanez 70,5 esztendő. Mire fordítjuk mindezt? Sok vagy kevés? Hányszor halljuk ezt a mondatot: „Nincs időm. Jaj, ne is kérdezd, rohanok. Sietek. Nincs időm, nincs időm, nincs időm.” Aztán valóban végigrohantunk az életen és a végső summázatnál még jobban megerősödik ez a belső üresség: Soha semmire sem jutott igazán időm. Mindig valahol máshol vagyunk. Este már azon aggódunk, mi lesz holnap a munkahelyen, ahelyett, hogy a gyerekekkel leülnénk egy jó társas mellé,… aztán másnap az íróasztalunk fölött görnyedve az esti sörre és kikapcsolódásra vágyunk, de épp abban, amit csinálunk alig-alig vagyunk 100%-osan benne. A fölösleges üresjáratokról pedig még szót sem ejtettünk. Ezeket az ún. timemanagement csak időrablónak vagy időtolvajoknak nevezi. Hogy látod, egy átlagos napodon mennyi idő megy el teljesen haszontalan dolgokra? Ha fele annyi időt tudnál szánni a facebook, vagy az iwiw rendszereden való szemezgetésre, ha napjában kétszer, háromszor ritkábban néznéd meg, éppen hány beérkezett leveled van virtuális ládádban, ha nem te lennél a csörgő telefonért, hanem a telefon lenne érted, vagyis nyugodtan megteheted, hogy néha bizony nem állsz rendelkezésre,… mi lenne ekkor? Ezek a másodpercek, percek, órák vagy fél napok nem esnének jobban gyermekednek, párodnak, vagy testvérnek, szülőnek, nagyszülőnek, barátnak esetleg netán önmagadnak? Meglepődnél mennyi időt pazarolunk el mindannyian nap mint nap, aztán éjfélkor a számláló újraindul, és mi újra rosszul sáfárkodunk, de vajon meddig?

Te hogy vagy a kerülőutakkal?

A következő párbeszéd egy szó szerinti részlet a Margin Call c. filmből. Figyeljük meg, ahogy a két karakter ugyanazt a problémát mennyire, de mennyire más attitűddel közelíti.

 

„- Tudtad, hogy egyszer építettem egy hidat?

- Elnézést?

- Egy hidat.

- Nem, nem tudtam.

- Végzettségem szerint mérnök voltam. Az ohiói Dilles Bottom-ot és a nyugat-virginiai Moundsvilie-t köti össze. 278 méter magasan ível át az Ohio folyó felett. 12,100 ember használja naponta. És 35 mérföldnyi felesleges kerülőutat vág le Wheeling és New Martinsville között. Az összesen 847,000 mérföldnyi vezetés naponta. Vagy 25,410,000 mérföld egy hónapban. És 304,920,000 megspórolt mérföld egy évben. Na most, 1986-ban fejezték be az építését. Az 22 éve volt. Szóval, csak annak az egy hídnak az élete alatt az összesen 6,708,240,000 mérföld, amit nem kellett levezetni… Mennyit is? Vegyünk 50 mérföld/óra átlagsebességet. Szóval, mennyi az? Az összesen 134,164,800 óra. Vagy 559,020 nap. Szóval az az egy kis híd megspórolt az ottani két kisvárosnak összesen 1,531 évet az életükből, amit nem kellett egy kibaszott kocsiban vezetéssel tölteni. … 1,531 évet.

(…)

- Hé, Eric. Ne nagyon törd magad emiatt, rendben? Néhány ember szereti a kerülőutakat hazafelé.”

 

Melyik megközelítést érzed közelebbinek a sajátodhoz? De ami talán fontosabb kérdésfeltevés: Te akkor hogyan is vagy az életben a kerülőutaiddal? Keresed a hidakat, vagy akár építesz egyet, ha kell, vagy téged aztán nem hat meg ez a téma, elvégre ne vegyünk mindent görcsösen, és majd lesz, ahogy lesz. Még egy ponton továbbmennék a kérdezésben: mit csinálsz a kerülőutakon? Ezt tartom igazán lényegesnek: elvégre, ha a kerülőút csak egy olyan útszakasz, amit végig kell vezetni, hogy majd aztán valóban jó helyen legyél, akkor ez bizony rengeteg elfecsérelt időt, végső soron elfecsérelt életet jelent majd. Ellenben, ha mersz ezeken a kerülőutakon máshogy jelen lenni, akkor ez nem üres idővé válik, hanem az út szerves részévé, s el is veszti egyben a kerülőút jellegét.

A másodperc hatalma

Edith Piaf – Non, je ne regrette rien

Ha valaki látta Christopher Nolan Inception című filmjét, pontosan érti, mit kereshet ebben a blogban ez a zeneszám Edith Piaftól. Ennek fényében egyetlen kérdésem van: mit szólnál, ha egyszer csak, bárhol is jársz az utcán, bármit is csinálsz épp, valahol odabenn meghallanád ezt a muzsikát? Álomban élsz, vagy valóban azt az életed éled, amit szeretnél?

Előzmények

A blog előzményei, hasonló stílusú írásokkal, gondolatokkal, merengésekkel itt olvashatók:

http://www.3q-trening.hu/