Szerencse

Önök hisznek a szerencsében? Álláskeresőktől gyakran kérdezem ezt, hiszen a híres „mázli faktor”, vagy a „jókor voltam jó helyen” mondat gyakori gondolatvendég ebben a témában. El kell áruljam, én nem hiszek benne, sokkal inkább képzelem, hogy mi magunk vagyunk a saját szerencsénk kovácsai. Tehát igenis tennünk kell érte, pontosabban egyáltalán nem kell, de érdemes. Mit is?

www.limparimre.com

Mi lenne, ha a SZERENCSE egy betűszó lenne, ahol minden betű egy jelentős komponens a siker felé vezető úton?

SZ = Szempontváltás, vagyis képes vagyok-e önmagamat kívülről nézni, a másik szemüvegén keresztül, legyen épp ő a HR-es, a leendő főnököm, kollégám, szóval bárki, aki a döntésben bírálóként lesz jelen?

E = Energia, tehát mennyi energiát, nem utolsó sorban időt vagyok hajlandó feláldozni? Klasszikus mondat: ha valaki munkát szeretne, hozzon egy olyan döntést, hogy az az állása, hogy munkát keres, ami legalább félállás, tehát napi minimum 4 órát ennek szentel.

R = Realitásérzék. Mennyire állok két lábbal a talajon? Reálisak-e az igényeim, amit a munkaerőpiac felé támasztok? Megfogalmaztam-e egyáltalán ezeket? Mindkettő elkerülhetetlen.

E = Egyediség. Mennyire lógok ki a sorból, természetesen a jó értelemben? Mi lenne az a hatás, ami miatt nem leszek az egy tucat része?

N = Navigáció. Mennyire vagyok ügyes, asszertív, hatékony az egyeztetések során? Tudok-e úgy kommunikálni, hogy figyelemfelkeltő legyek, hogy ne lehessen nem észrevenni?

CS = Csomagolástechnika vagy csali! Mi lesz az az egy dolog, amivel az első benyomástól kezdve egy elemi kíváncsiságot keltek a munkáltatóban, ami arra sarkallja majd, hogy kérdezzen, érdeklődjön, kapcsolódjon, végső soron felvegyen.

E = Erőforrások. Mennyire vagyok feltöltve lelkesedéssel, mosollyal? Egy biztos: lemerült elemmel, energia nélkül, balta arccal ne menjek el interjúra, mert garantált a kudarc. Előtte motiváljam magam, mert, ha nem teszem, bizony fél év múlva is ugyanitt tartok.

Ebben az értelemben, és ettől a naptól kezdve mindig jusson eszükbe, hogy eztán mást jelent, ha ezt kívánom Önöknek: „Sok szerencsét!”

[Megjegyzés: vegyük észre, hogy bár a példák az álláskeresés témájára fókuszáltak, a szerencse fenti betűszava más életterületre is könnyedén használható.]

Állásinterjú – 2 apró nonverbális tcsemege

A minap egyik tanácskérőm az alábbi kérdést szegezte nekem: „Imre, kérlek, mondd meg, mi a leglényegesebb nonverbális jegy, amit tehetek egy interjún a sikerért?” Na jó, nem pont így kérdezte, de érdeklődésének ez volt a lényege. A szó szerinti kérdése valójában ez volt: „De, Imre, most akkor mi a tuti!?”

Ebben a témában tipikusan nincsenek mindig, mindenkire érvényes, univerzális szabályok, főleg, ha a sorok közötti, érdekesebb részeket nézzük. Viszont ez nem lett volna válasz, de még kapaszkodó támpont sem neki, ezért két apróságot emeltem ki, mely már sok csatát nyert meg, s aki átélte, az most pontosan tudja, miről beszélek. Első: “Húzd már ki magad!” Elképesztő, hogy milyen sokan ülünk leesett vállal. Érdemes kipróbálni egyetlen mondattal, hogyan hat, ha leszegett fejjel adom elő, vagy egyenes háttal hangosítom ki a gondolataim. A gondolataimat!! Vagyis nem előre betanult paneleket, hogy az interjúztató felvéshesse magának a margóra: újabb magnó-effektus, kérem a következőt. Második: “Mosolyogj végre egy kicsikét!” Nem az amerikás, ezer fogas vigyorra gondolok, hanem egy egyszerű, mezei, kellemes mosolyra. A mosolygósabb embereket szimpatikusabbnak észleljük, és kész. Ha ez pedig nem elég érv, akkor nézz utána a google-ban a ’faciális feedback’ jelenségnek.

Állásinterjú – kreatív megoldások