Állásinterjú – 2 apró nonverbális tcsemege

Posted onfebruár 7, csütörtök, 2013 by limparimre

A minap egyik tanácskérőm az alábbi kérdést szegezte nekem: „Imre, kérlek, mondd meg, mi a leglényegesebb nonverbális jegy, amit tehetek egy interjún a sikerért?” Na jó, nem pont így kérdezte, de érdeklődésének ez volt a lényege. A szó szerinti kérdése valójában ez volt: „De, Imre, most akkor mi a tuti!?”

Ebben a témában tipikusan nincsenek mindig, mindenkire érvényes, univerzális szabályok, főleg, ha a sorok közötti, érdekesebb részeket nézzük. Viszont ez nem lett volna válasz, de még kapaszkodó támpont sem neki, ezért két apróságot emeltem ki, mely már sok csatát nyert meg, s aki átélte, az most pontosan tudja, miről beszélek. Első: “Húzd már ki magad!” Elképesztő, hogy milyen sokan ülünk leesett vállal. Érdemes kipróbálni egyetlen mondattal, hogyan hat, ha leszegett fejjel adom elő, vagy egyenes háttal hangosítom ki a gondolataim. A gondolataimat!! Vagyis nem előre betanult paneleket, hogy az interjúztató felvéshesse magának a margóra: újabb magnó-effektus, kérem a következőt. Második: “Mosolyogj végre egy kicsikét!” Nem az amerikás, ezer fogas vigyorra gondolok, hanem egy egyszerű, mezei, kellemes mosolyra. A mosolygósabb embereket szimpatikusabbnak észleljük, és kész. Ha ez pedig nem elég érv, akkor nézz utána a google-ban a ’faciális feedback’ jelenségnek.

Hozzászólás