Abnormális normál szokásaink

Posted onjanuár 18, szombat, 2014 by limparimre

Mit tekintesz normálisnak életedben? Vegyünk szemügyre néhány közkeletű szokást, amit bizonyos hét, hónap elteltével időszerűnek érzünk.

(A) Természetes dolog, ha kocsinkat lemossuk és a kellő kilométer levezetése után olajat cserélünk. (B) Normális, ha negyedévente meglátogatjuk aktuális kedvenc fodrászunk egy kis igazításra, festésre. (C) Megszokott, hogy lyukas zoknit nem veszünk föl. Régen még esetleg stoppoltunk, de ma már csak az új jöhet számításba. (D) Szabályszerű, ha évente egyszer, május elején bevalljuk az éves jövedelmünk, és adózunk. (E) Elfogadott, hogy karácsonykor együtt vagyunk a számunkra fontos másokkal, kedvelt és kevésbé kedvelt rokonokkal, családtagokkal, ismerősökkel. (F) Szokványos, hogy főnökünk elvárásainak (többnyire) eleget teszünk, és úgy viselkedünk, ahogy azt illik, és tőlünk megkövetelik.

Most jöjjön néhány ördögtől való, nem normális furcsaság a fentiekkel pont oppozícióban. (A) Miért nem természetes dolog, hogy önmagunkat is tisztán tartsuk, és kivigyük a szemetet nem csupán fizikailag, hanem lelkileg is? Miért nem vagyunk képesek lelkünk motorjának szimbolikus olajait újra cserélni, miért nem adunk magunknak egészséges énfigyelmet? (B) Miért nem normális, hogy negyedévente egyszer ne csak a test szépítésére szenteljek időt és némi pénzösszeget, hanem a lelkemet is ápoljam és megújítsam? (C) Miért nem megszokott, hogy amíg lyuk van lelkiismeretünk hálóján, addig nem nyugszunk, míg helyre nem hozzuk? Vagy már netán háló sincs néha? (D) Miért nem szabályszerű, hogy évente legalább egyszer, egy kitüntetett pillanatban megnézzük, hol tartunk életpályánkon, bevallva mindazon beteljesült lehetőségeket, és eltékozolt alkalmakat, amit az előző évben megéltünk, vagy megélhettünk volna? (E) Miért nem elfogadott, hogy a szeretetünket bármikor kifejezzük a számunkra értelmet, biztonságot, reményt és életet adó személyeknek? (F) Miért nem szokványos, hogy a saját belső zenénk hangját is halljuk, és megcselekedjük, amire születtünk, ami igazán szívünknek kedves, vagy ami pusztán épp jóérzéssel tölti el belsőnk?

Hozzászólás